Északról -a Kaszpi-tengerrel együtt- a Kaukázus határolja Iránt és az itt élő örmények, azeriek szintén mesterei a szőnyegszövésnek. A Kaukázusban kilencven különböző nyelv él egymás mellett, és a kilim formakincs legalább ilyen gazdag. Kivételesen itt nem csak a nők, de gyakran a férfiak is kiveszik a részüket a szövésből. A legmagasabb hegyek Afganisztán környékén választják el egymástól a különböző hagyományokat őrző népeket, mégis erősek a kölcsönhatások. A táj jellegéből következik tán, hogy az itt élő pastú, türkmén, üzbég, beludzs népek által szőtt igen tartós, jó minőségű, szinte csak gyapjúból készült kilimek sötétebb árnyalatúak, -mélybarnák, sötétvörösök, sötétkékek, feketék-, mint máshol. A türkmén népcsoport több országban él, és mivel a XIX. század végéig nem létezett hivatalos határ Perzsia, Afganisztán és Turkesztán között, a törzsek szabadon vándoroltak. Közülük ma már csak a yomutok szőnek kilim szőnyeget, méghozzá úgy, hogy bár az egész törzs csak egyféle mintát -gölt- használ, az egyes családokra jellemző a széleken körbefutó bordűr, ezenkívül persze a szövő is el- elhelyezi "névjegyét" a gyakran kecskeszőr vagy pamut felvető szálakra szőtt darabokon. Hagyományos, láncfelületű szövéssel készült, keskeny csíkokból összevarrt gadzsari textileket szőnek az üzbégek, melyeket mi leginkább bútorok kárpitozására ajánlunk. Az afganisztáni üzbégek nálunk nagyon kedvelt darabjai a nagyméretű, igen egyszerű geometrikus mintájú, nagy medalionos sötét színű maimana szőnyegek.